NAGY GABRIELLA:
GONDOLATAIM –HA MAJD MEGÖREKSZEM.

Mi az élet? Elmondom én
Nem más, mint a megszületés, és az elmúlás közötti tér
Megszületek, felnövök, elmegyek
Sok öröm és bánat ért engem, de hogy melyikből van több
Az csak tőlem függhetett
Rajtam állt hogy később, majd idős fejjel mire emlékezem
A szomorú és rossz időkre?
Amikor azt kívántam, hogy bárcsak megszűnnék örökre
Amikor azt éreztem, ennél rosszabb nem történhet velem
Vagy a szép és még szebb napokra
Régi szerelmeimre, amikor ezer pillangó röpködött gyomromban!?

Gyermekként hittem az álmokban
Hittem abba, ha megnövök teljesülnek,
Felnőtté válva rájöttem, hogy azok a vágyak
Gyermekfejjel szépek és elérhetőek
Akkor azt hittem az a lényeg legyen sok babám, amik szépek
Később a hercegről álmodtam hogy eljön értem, fehér lovon
Majd megértettem hercegek nem léteznek, mint ahogy minden álmom se valósulhat meg
De álmodozni jó, mert álmodhatok egy szebb világról
És ez az enyém, mert csak is én irányíthatom

Idővel arra vágytam, hogy valaki szeressen engem
Legyen gyermekünk, szép családunk és egészségbe létezzünk
Ha mind ezt megkaptam, boldog és tökéletes életet akartam
De tökéletes élet nincs.
Amikor már éreztem, hogy életem alkonya felé közeledek
Egy álmom van
Hogy gyermekünk és unokáink boldogok legyenek
És bár tökéletes élet nincs, mi mégis azt érezzük veletek!

És eljött az idő megöregedtem, boldogsággal tölt el engem
Gyermekünk és unokáink kacagása, mikor rájuk pillantok
Újra gyermekként érzem magam, mikor hallom lelkesedő
Gondolataikat, amit megosztanak velem
Ugyanúgy felidéződnek bennem életem vágyai,
A megvalósultak, a bennem teljesültek, a reménytelen szerelmek
És az a sok vidám, vagy vidámnak hitt perc
Amit életem során átélhettem!

Boldogsággal tölt el, hogy nem volt hiába való az életem
Mert ami az életbe a legfontosabb, nem boldogságot kértem
Hanem boldogságot adtam, és nem az a lényeg életünkben hogy önző vágyakat kergessünk
Hanem hogy akiket szeretünk boldoggá, tegyük
Csak a jót őrizzünk szívünkben, de a rossz dolgokból sokat tanultunk
Most már ráncos a bőröm és remeg a kezem
Hintaszékbe ülve emlékezem a régi időkre a sok szép emlékre
Most jöttem rá, hogy teljesült minden álmom, most már elmehetek
De a szerető szívekben örökre élhetek, és tudom hogy
Soha, soha ne felejtenek el engemet!